Ahogy sejtettem, elvesztettem az előző munkahelyemet a pubban. Ezt is a lehető leggusztustalanabb módon. Konkrétan az egyik vasárnap, mely - mint kiderült - az utolsó vasárnapom volt ott. A tulaj megkért, hogy írjam le mikor dolgoztam, egészen addig a napig bezárólag. Ekkor már sejtettem miért kéri ezt, de abban reménykedtem, hogy a közeledő szabadsága miatt akar egyben kifizetni. Kiszámoltam neki, majd dolgoztam tovább. Lehozta a pénzt zárás előtt pár perccel, kb. £30 kevesebbet mint ami járt volna, és mondta, hogy most ki vagyok fizetve végig, majd a Viktor hív a jövő héten, hogy mikor kell mennem legközelebb. Hát nem hívott. Viktor egyébként nagyon jó fej volt, mondta, hogy ha nem találok melót, segít, ismer sok mindenkit. Ekkor elkezdtem munkát keresni nagy erőkkel megint. Munkát találni Londonban lehet, de nem egyszerű. Van egy apróhirdetési oldal, azt gondolom, hogy a legnépszerűbb, vagy legalábbis az egyike a legnépszerűbbeknek, nevezetesen a www.gumtree.com. Itt rengeteg állást hirdetnek. Viszont nagyon sokan olvassák is ezeket a hirdetéseket. Amikor megnyitom az egyik konkrét hirdetést, láthatom hányan olvasták el. Általában néhány órával a megjelenés után több száz érdeklődő olvassa az adott hirdetést, nyilván ezek egy része jelentkezik is. Egyik vasárnap éjjel felkerült egy hirdetés, melyet én olvastam először. Kitchen portert kerestek Richmond-ba, egy étterembe. Elküldtem az önéletrajzom, és teljesen biztos voltam benne valamiért, hogy vissza fognak hívni, ez meg is történt kedden. Beszéltem pár szót a cheffel, - aki egy ausztrál figura - kérte, hogy menjek be másnap 4 órára egy próbanapra. Bementem. Richmond kibaszottul messze van, másfél óra az út metróval. Ugyanakkor gyönyörű környék. Megérkeztem, bemutatkoztam a faszinak, kérdezte van-e chef kabátom, mondtam nincs. Majd kérdezte van-e sapkám, mondtam nincs. Aztán kérdezte milyen chef vagyok én, ha nincs se kabátom, se sapkám. Mondtam, hogy semmilyen ugyanis én Kitchen porternek jelentkeztem. Mondta, hogy ő chefnek hívott be, de mindegy, legyen így. Jobban szeretnék nyilvánvalóan szakács lenni, de nem mertem kockáztatni. Bemutatott egy David nevű nigériai figurának, aki az akkor szolgálatban lévő kitchen porter volt. Elmutogatta mit kell csinálni, és hazament. Eközben megérkezett Fabio, aki részletesebben elmagyarázta, mutogatta a dolgokat. Ő egy Brazil figura, aki alig beszél angolul, de nagyon jó fej. Hát itt meg kell dolgozni a kürtőskalácsért. Folyamatosan érkeznek a felszolgálók a mosatlan tányérokkal, evőeszközökkel, közben időnként körül kell nézni a konyhában és összegyűjteni a fazekakat, edényeket, lábosokat, eszközöket. És mindemellett naponta meg kell pucolni 40 kg krumplit, és összevágni. Meg kell mosni minden nap 5 karton spenótot, és valamennyi salátát. A nap végén olyan rendet kell rakni, mintha aznap nyitott volna a hely. Tényleg fárasztó. Aznap éjjel 2-ig voltam bent, kb eddig tart a rendrakás minden nap. Hazabuszoztam. Másnap hívott a chef, hogy fel vagyok véve, de mielőtt elkezdek dolgozni át kell esnem egy úgynevezett „health & safety” tréningen, ami a következő hétfőn van, és másnap kezdhetek is. Hétvégén hívott a chef, amit természetesen nem hallottam, amikor visszahívtam már nem volt bent. Hétfőn a tréningre menet megint hívtam, mondta, hogy csak azért hívott, hogy nehogy elfelejtsem a tréninget, és megkérdezte akarok-e aznap kezdeni, az agytágítás után, mondtam, hogy ok. Megérkeztem a megadott időpontban, mondták hogy már egy órája kezdtek, de semmi gond menjek be. A lényegről nem maradtam le. Úgy volt, hogy 11-től 2-ig tart, és mondtam a chefnek hogy kb. 6-kor tudok beérni, mert haza kell mennem a cuccaimért mielőtt kezdek. Nos valójában 10-től 4-ig tartott, kettőkor tudtam meg, hogy a második rész, meg a papírmunka még hátra van. Felhívták a faszit, mire felértem a lépcsőn, hogy telefonáljak neki, és elmondjam mi van, tudott mindent, mondta hogy amikor tudok akkor menjek. Az oktatáson teljesen nyilvánvaló dolgokat szerettek volna megtanítani. Néhány példa: ne mászkálj a késsel a kezedben, úgy, hogy mások felé tartod. Úgy add oda a másiknak a kést, hogy a nyelét nyújtod felé. Mos kezet, szarás után. Ha tüzet észlelsz szólj a managernek, ha bombát találsz akkor is. Semmi újat nem tanultam ott. Unalmas volt nagyon. Adtak ebédet mindenkinek. Megvolt a papírmunka, majd hazasiettem, aztán melózni, 8-ra értem be. Nagyon megköszönte a chef, hogy ilyen rugalmas voltam, többször is. Amikor ő végzett a munkával, mindenkinek megköszönte a munkáját. Ezt így teszi minden nap. Soha nem tapasztaltam ilyesmit. Azóta elég sokat melóztam, kb hetente 50-60 órát kell dolgozni. Szóval munkám van már. Viszont pénzem az nincs, ugyanis ezek havonta adják a fizetést, valószínűleg hétfőn fogom megkapni, vagy kedden a hónap utolsó napjaiért a jussomat, ami nem nagyon segít ki a bajból, ugyanis a lakásért hetente kellene fizetnem, emellett kell bérletet vennem minden héten, hogy eljussak a munkahelyemre, ennem innom is kell. Szóval nagyon szar ez így. De legalább már látom a fényt az alagút végén. Kérdés hova vezet az alagút...