Az elmúlt hetekben lusta voltam ahhoz, hogy írjak, de most annyira nincs más dolgom, hogy folytatom az irományt. A Feri hazament, ezúton üdvözölném is. Amikor megtudtam mi a terve, azt gondoltam, hogy na baszdmeg, mi a faszt fogok itt kezdeni magammal nélküle. A helyzet szerencsére jobb, mint vártam. A Robi a szobatársam lett, meglehetősen jól kijövök vele, egy baj van, horkol kurvára, de ezt már a korábbi szobatársam miatt megszoktam többé-kevésbé. A kombájnos Márk és a Gábor hazamentek. Nem gondoltam volna eleinte de végülis mindkettő hiányzik, a Gábor azért jobban, üres a ház nélkülük. Felköltöztünk az emeletre, egy nagyobb szobába, melyben nagyobb ágyak vannak, ez nagy mértékben növelte a konfortérzetemet. A munka terén sok változás nincs, kezdem kiismerni az ott dolgozó kollégáimat. Azt kell mondjam, hogy a magyar kollégáimat kivéve, szinte mindenki segg hülye ott. Az Adri mondjuk nem, Ő aranyos... Néhány sorban beszámolok róluk.

Ali a goré, ő a tulajdonosa, vagy főbérlője, vagy nem tudom mije a Pubnak. Ő folyamatosan ott tartózkodik, dolgozik, kiszolgálja a vendégeket, ezzel a részével nincs is baj. Ő dolga pl, hogy a séf által összeírt tételes lista alapján megrendelje az árut, ezen a listán cikkszám darabszám ilyesmik vannak, ez már gondot okoz neki. Elnézi a számot, vagy az isten tudja mit csinál, de sokszor nem az jön, amit a séf rendel. Nem tudja mi fontos, és mi nem az. A minap kitakarítottam az elszívót, aki járt már ipari konyhában el tudja képzelni milyen nagy élmény volt. Kiszedtem az elkoszosodott filtereket, kiáztattam belőlük a dzsuvát, nagyjából megtisztítottam a kürtőt, vagy mit, lemostam a falat, felmostam alatta. Már majdnem kész voltam, amikor Ali megjelent, és kérdőre vont, hogy a vaj miért nincs letakarva? Mondtam, hogy azért, mert a konyha másik végén van, és arra nem is járok. Ekkor úgy érezte, bele kell szóljon a munkámba, és rögvest hozott valamit, hogy letakarja a kibaszott vajat. Majd szólt, hogy a kürtő legfelső részét is takarítsam ki.(Ez egy zsíroldó folyadékkal történik, ami ha rácseppen a bőrömre azonnal éget, gumikesztyűt találtam két jobbost, de semmi egyéb védőfelszerelés nem állt rendelkezésre.) Elmondtam neki, hogy az nem jó ötlet, mert ha belecsöpög a pofámba az a cucc, akkor fájni fog. Erre ő: spricceljem oda a cuccot, majd gyorsan jöjjek ki alóla... hát, legszívesebben megkértem volna mutassa meg mire gondol, de számoltam tízig magamban(angolul... :)), és mondtam, hogy ok. Kipucoltam újból, lemostam a falat újból, felmostam újból, majd munkaidőm lejártakor gyorsan távoztam, nehogy véletlen megüssek valakit. Majd másnap hallom, hogy milyen szépen meg lett csinálva, csak kár hogy sokáig tartott. Zárójelben jegyezném meg, hogy ettől, hogy tisztább lett az a szar mint volt, semmi sem lett jobb a konyhában. Egyfelől nem látszik, másfelől közel nem volt olyan szaros, mint a konyha többi része. Ha én ott tartózkodom, mindig nekem jut a legszarabb meló ami létezik, ezt is általában Ali testálja rám.

Susy az un. Manager. Valójában ő egy nagypofájú spanyol picsa. Be nem áll a szája, konkrétan semmit nem lehet érteni abból, hogy mit pofázik, mert olyan akcentusa van, ami felfoghatatlan. A minap igen busy volt a konyha és lejött, hogy adjak neki majonézt, mert az egyik vendég kért, adtam neki, majd felvetettem, hogy esetleg tarthatnának fent majonézt, ha már mustár meg ketchup van, és akkor nem kellene minket basztatni, amikor ezer más dolgunk van. Mondta hogy no no no no... nem lehet tudni miért, de a majonéz miatt minket fognak basztatni az idők végezetéig. Említettem, hogy ő a manager. Ehhez képest nem ő rendeli az árut, nem ő írja a beosztást, nem ő veszi fel az alkalmazottakat, és gyakorlatilag mindenki szarik rá, mit mond és minek.

Adri - felszolgáló. Ő egy aranyos szlovák kiscsaj, mindent megköszön, tudja mondani hogy please. Nem beszélgettem vele gyakorlatilag semmiről, de vele konkrétan semmi bajom nincs.

A magyar kollégáimról csak néhány szó. Edina felszolgál, nagyon kedves, a hangulata igen ingadozó. Nagyon szépen beszél angolul, csak a hétvégeken dolgozik. A Viktor a séf, hát ő egy kész tanulmány. Az ő hangulata is ingadozik, csak sokkal nagyobb amplitúdóval, mint az Edináé. Egyik pillanatban teljesen normális, a másikban üvölt csapkod tajtékzik. Ha egy étel a megrendeléstől számított 7-8 percen belül nem megy ki, megőrül. Tudja magáról, hogy helyenként nem normális, azt mondja, hogy ő csak így tud dolgozni, és kész. A Gyuri - aki elvileg szintén mosogató, mint én is lennék - nagyon jó fej, egy teljesen nyugodt művészlélek. Ő a megszokások rabja, ha valamit kicsit másként kell csinálni, mint korábban, mert pl. nem áll rendelkezésre az a fazék amiben ő zöldséget szokott főzni, elakad. Nem mintha nem lenne kurva mindegy a zöldségnek, hogy miben fő meg. Amikor a Viktor nem dolgozik, offos, akkor ő veszi át a szerepét.