Úgy döntöttem, hogy egy egész bejegyzést szánok Viktornak, a Chef-nek. Ő egy különleges figura, mint már említettem korábban. Egész elképesztő mértékű hangulatváltozások során megy keresztül a nap folyamán. Majdnem mindegyik hangulatnak van tulajdonképpen reális alapja, de ezt megszokni, mármint úgy, hogy az ember közben vele dolgozik igen nehéz. Reggelente még civilizált emberként viselkedik, ha nem éri semmilyen behatás a lépcsőn lefelé jövet – ugyanis ő ott lakik a pubban egyelőre. Nagy mértékben el tudja rontani a kedvét a Susy-val (manager) való találkozás. Elmondása szerint kibaszottul idegesíti őt is. Azt észrevettük, hogy ha a Susy nincs bent, akkor sokkal gördülékenyebben mennek a dolgok, mindenki jobb kedvű. De térjünk vissza a fő csapásvonalra, Viktorra. Képes arra, hogy a teljesen jókedvű, kiegyensúlyozott hangulata néhány másodperc leforgása alatt átváltozzon dühöngő őrültté. Ennek számtalan oka lehet. Esetleg én cseszek el valamit; nem megfelelő sebességgel rakom a tányérra puszta kézzel a tűzforró halat, amit épp akkor vettem ki a frituból, vagy valami hasonló. Vagy az egyik vendég képtelen, esetleg kevésbé képtelen kívánsága. Ha túl sok rendelés jön egyszerre, vagy adott esetben túl kevés. Szeret túl lenni hamar az ételek szervírozásán. Én Magyarországon azt szoktam meg, hogy alsó hangon negyed órát várok egy ételre, az étteremben. Itt ez általában 5-6 percnél nem vesz többet igénybe, és ezt akkor is így csináljuk ha sokan vannak, és akkor is ha kevesen. Nyilvánvaló, hogy ha nem sietünk akkor felgyűlhetnek a megrendelések, és az utolsónak sokat kell várnia. De mi ezt akkor is így csináljuk, ha kibaszottul kevesen vannak. Engem mondjuk a legkevésbé sem motivál, ha üvöltöznek velem, de lehet van akinél beválik. El tudom képzelni, hogy néha ez étel hamarabb elkészül, mint mondjuk egy kávé, ha figyelembe vesszük a fenti személyzet rátermettségét a munkára. Ugyanakkor nagyon jó arc. Lehet vele értelmesen beszélgetni, jól el tudunk szórakozni a többiek hülyeségén. Folyamatosan érkeznek hozzá a látogatók, a magyar barátok. A konyha nálunk gyakorlatilag egy átjáróház. Ali, a tulaj egy rossz szót nem szól amiatt, hogy ha valaki ott ácsorog a konyhában, akinek nem lenne ott semmi keresnivalója. Mosolyog, üdvözli, vált vele néhány szót, és tovább halad… Zoli a leggyakoribb látogató, róla azt hittem korábban, hogy szintén a pubban dolgozik, de nem. A közelben van valami zsíros állása, munkaidőben simán átsétál haverozni egy fél órára, anélkül, hogy gondja származna ebből. Jópofa figura, besegít ha kell. Van még a Sanyi, aki ritkábban jön le, viszont nagyon sokszor van fent a pubban, ott netezget, beszélget a Susy-val, Alival, Adrival. Néha jön Gazsi, akit nem nagyon sikerült még megismernem, de jó arcnak gondolom az eddigiek alapján. Van még Toncsi, aki állítólag régen normális volt, de mostanra Magyarság kutató lett. Amikor megtudta, hogy szlovák lány dolgozik nálunk, kérdés nélkül vágta rá: Megölni! :) Vele egyébként még két szót sem váltottam. A szemközti étteremben dolgozik Viki, aki szintén átjár, egy jó fej csajszi, hoz rendszeresen pizzát, és cserébe kap fish and chips-et, és Garlic Mayonnaise(fokhagymás majonézt), amit nem kicsit szeret. Mondjuk az finom is. Ők a rendszeres látogatók, én is örülök, ha jönnek, mint említettem, jó fejek. Szóval a Viktor egy sokszínű figura, kicsit nehezen emészthető, de meg lehet szokni, szerintem most már elég jól kijövünk egymással. Kérdés, hogy meddig...

Olyan érzésem van, hogy helyettem próbálnak keresni valakit, bár ezt senki nem mondta. Az eddigi jelentkezők nem sok sikerrel jártak. Az első volt Karim, egy török csávó, őt gyakorlatilag a Viktor elüldözte egy a vártnál forgalmasabb hétfőn. Most van egy 48 éves iráni figura, Anush aki szerintem nem 100 %-os, ő vasárnap kiöntötte a Gravy-t a lefolyóba. Ez az angol konyha – amennyiben létezik ilyen – alapja, a magyar barna mártással egyenértékű, ritka undorító barna cucc.  Ez két napig készül kb. A vasárnapi Sunday Roast elengedhetetlen kelléke. Nem bánnám, ha valaki észrevenné, hogy rám lehet számítani, nem volt még olyan, hogy azt mondtam nem megyek dolgozni, amikor mondjuk előző este 11 kor felhívtak, hogy menni kéne.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0