Egy hete melózok az Duke Of Kendall nevű helyen. Úgy kezdődött, hogy mosogatni, takarítani kell leginkább. Ehhez képest mindent kell csinálni, adott esetben még főzni is. Azt kell mondjam, hogy nagyon élvezem ezt a melót, rendkívül gyorsan elmegy a munkaidő, végig kell valamit csinálni. A munkatársaimmal jól kijövök, és mint kiderült, az angolul történő kommunikálás sem okoz gondot. Viszont rendkívüli módon el tudok fáradni tőle. Más: találkoztam a buszon ellenőrökkel. Ezek egészen máshogyan vannak bekötve, mint az otthoni büdös parasztok. Nem arra megy ki a játék, hogy mindenképpen megbüntessen. Itt az a szabály érvényes a csuklós buszokon, hogy bármelyik ajtón fel lehet szállni, nem kell a jegyet mutatni – ellentétben a dubledecker-el, ezen nyilván nem is jár ellenőr. Akinek úgynevezett, pay as you go (feltöltős) oyster-e van, annak hozzá kell érinteni a kártyát az olvasóhoz, az leszedi a jegy árát, és kész, akinek bérlete, az is hozzáérintheti, de neki nem muszáj. Namármost. Az ellenőrök állnak a buszon, és aki nem érinti oda, azt megkérik, hogy tegye meg. A kütyü sípolásából tudják, hogy jogosult-e utazni vagy sem. Ha ezt nem képes kivitelezni az illető, megkérik, hogy szálljon le, teszik mindezt udvariasan, normális hangnemben. Nekem is ez a pay as you go van, mert így jobban jövök ki, mintha bérletet vennék, különösen azért mert ezen a buszon nem érintem oda a kártyát a kütyühöz, csak ha majd egyszer megkér egy ellenőr. Amikor találkoztam velük, már fent álltak a buszon, akkor úgy gondoltam odaérintem, ugyanis messziről látszott rajtuk, miért vannak ott.
