Brand New Life In London

Kedden reggel fél kilencre mentünk a trial napra. Ehhez fél hétkor fel kellet ébredni, reggeli teendők majd a tömegközlekedés megízlelése. Még előző nap vettünk Oyster kártyát, ami itt lényegében a bérlet. Ami nem fényképes, sokféle módon használható. Lehet külön metróra, illetve külön buszra bérletet szerezni. Lehet rá pénzt tölteni, ami le lehet utazni, egy-egy jegyet lehet vele venni ilyenkor, de ha több értékben veszel jegyet, mint a napijegy, akkor max egy napijegy árát vonja le. Nagyon jól használható, igazságos rendszer, ugyanakkor kibaszott drága. De sokkal olcsóbb, mint készpénzzel jegyet venni. Szóval elsőször egy un. dubledecker-el mentünk, ami az emeletes busz. Itt kizárólag az első ajtón lehet felszállni, oyster kártyát hozzá kell érinteni egy olvasóhoz, az csippan és lehet tovább haladni. A második busz, ami a munkahelyhez visz, az a csuklós busz. Itt csak annak kell hozzáérinteni a kártyát az olvasóhoz, akinek pénz van a kártyájára töltve, nem bérlet. Gondolom itt járnak ellenőrök. Még nem találkoztunk velük. Olyan 1 óra 10 perc alatt beértünk. Gábort kellett megkeresni, nem volt nehéz, elég kicsi helyiség a munkahely. Gábor olyannyira el volt havazva, hogy hosszú percekig gyakorlatilag hozzánk sem szólt. Majd amikor már igen, engem beosztott egy Béla nevű honfitársunk mellé, Ferit meg valami mexikói forma mellé. A feladat az volt, hogy bringával kövessük őket, majd megmutatják mi a tényleges munka. Voltunk kb 15 helyen, különböző irodákban, egy kaszinó szolgálati folyosóján, itt automatákat töltöttünk Béla jó fej figura, 4 éve csinálja ezt a melót, végül is jól megél belőle. Ez a Darwin’s Deli egy tulajdonképpeni mozgó büfé, ami bizonyos időpontokban bizonyos irodákban, minden nap ugyanakkor megjelenik, én viszem magammal (egy biciklivel húzott kulin, majd kézben be az irodába). Megállok a kaja kupac (2 db rekesz, egy kis doboz csokikkal) mellett, és árulom. Az érkezésemet hangos kurjantással jelzem az ott dolgozóknak „Sandwich is here!”, majd azok kijönnek, és vásárolnak, vagy nem. Ezek a Londoni irodákban dolgozó emberek úgy vannak bekötve, hogy a változásokat nem tudják kezelni. Ha a 3 tárolóeszköz más sorrendben van elhelyezve, mint ahogy megszokták, akkor nem találják a kaját. Ha más időpontban érkezel, mint szoktál nem jön ki, mert nem akkor szoktál jönni. És amikor ott kéne lenned, keres, hogy hol vagy, nem esik le neki hogy esetleg korábban ott voltál, és kurjantottál. Végül is eltelt a nap, kiderült, hogy a Feri már tud is menni másnap betanulni az útvonalát, és hétfőtől kezdeni. Én majd ha lesz üresedés. Valószínűleg ezt nem várom meg. Dolgunk végeztével hazaballagtunk. Másnap a Feri elment az első betanulós napra, én kialudtam végre magam. Felhívott, hogy menjek be mire végez, és megnézzük a várost. Megkért, hogy vigyem be a fényképezőgépet, amit természetesen nem vittem, mert elfelejtettem. Vittem viszont mást, erre mindjárt rátérek. A Trafalgar téren találkoztunk. Ott a Feri gyorsan felmászott egy kb 2 méter magasan lévő, további 3 méter magas bronz oroszlán fejére. Onnan elég hamar leparancsolta egy rendőr. Elsétáltunk a London Eye-hoz, ott tekertem egy cigit, amit el szerettünk volna szívni. Az ehhez tartózó hozzávalókra utaltam korábban. Kerestünk egy általunk nyugodtnak ítélt parkot, elég messze az emberektől, és elszívtuk. A végénél leültünk egy 2 méter átmérőjű tuskóra, és ott elnyomtuk. Csikket itt eldobni tilos, a rendőrök büntetnek miatta. Ahogy ott ücsörgünk, odalép egy Bobbie, az a vas kalapos rendőr, akinél nincs fegyver csak síp. Azt kérdezi, hogy van-e nálunk valamilyen drog. Hát én próbáltam a hülyét tettetni, amennyire lehet. A helyzet kezdett komolyra fordulni, amikor a Ferit megmotozta. Ekkor már tudtuk, hogy ebből baj lesz. Nem talált nála semmit, majd én következtem. Hát nálam talált. Kérdeztem a Ferit, hogy szerinted most mi lesz? Azt mondta, hogy mi lenne, bevisznek. Nem így történt, hál’ istennek. A rendőr kérdezte mi ez, ekkor még mindig próbáltam úgy tenni, hogy nem értem mit mond, részben nem is értettem. Hamar kiderült mi az. A rendőr zsebre vágta, elmondta, hogy ez nem egy komoly probléma, mindenki mehet a dolgára hamarosan. Jött még 3 rendőr, abból kettő biciklivel. Felírta az adataimat, elmondta, hogy megsemmisítik a cuccot a rendőrségen (persze hogy…). Azt tanácsolta, legközelebb olyan helyet válasszunk, ahol kevesebb a rendőr, és mutatta, hogy nézzünk körül, mindenhol rendőrök vannak. Majd megkérdeztem tőle merre van a trafalgar tér, hogy oda visszajussunk. Ezt a biciklis rendőrök elmondták, és mentünk a dolgunkra. Hát azt kell mondjam, be voltunk szarva rendesen. Visszamentünk a trafalgar-ra, és próbáltuk megkeresni a Herrods nevű áruházat. Volt vele némi nehézség, gyalogoltunk is sokat, de végül meglett. Az a hely elképesztő.